Hit, méltóság, szolidaritás
Június 4-én, a magyar történelem egyik legszomorúbb napján emlékezünk meg a 106 éve Trianonban aláírt szégyenletes szerződésről, amely Magyarország megcsonkításához vezetett. A Nagytétényi Országzászlónál napsütéses időben gyülekeztek a kerület vezetői és a meghívott vendégek, hogy a Himnusz hangjai után meghallgassák az ünnepi beszédeket, majd megkoszorúzzák az emlékművet.
Karsay Ferenc polgármester a megemlékezésen köszöntötte a megjelenteket, kiemelten Szőke Lajos nagytétényi plébánost és a kerületi egyházak képviselőit, a Magyar Politikai Foglyok Országos Szövetségének Budapesti alelnökét és XXII. kerületi elnökét, dr. Kulcsár Krisztián országgyűlési képviselőt és Szabolcs Attila egykori polgármestert, Németh Zoltán és Perlai Zoltán alpolgármestereket, s kerületünk képviselőit, a beszédmondónkat, Bánhegyi Ferenc történelemtanárt, valamint díszpolgárainkat, intézményvezetőinket, székelyföldi családokat és minden kedves emlékezőt. – Gróf Apponyi Albert már 1920-ban leszögezte: „Ha térképen összeszorítják is Magyarországnak határait, Magyarország igazi határai mindig addig fognak nyúlni, ahol igazi magyar lelkek laknak”– idézte fel a polgármester. Kiemelte: az összetartozás nem térképekben mérhető, hanem emlékekben, nyelvben, kultúrában és az egymás felé kinyújtott kezekben. Bármerre is sodorjon vagy szakítson minket a történelem, ami közös bennünk, azt határok nem választhatják szét. A Nemzeti összetartozás napján nem csupán a múlt sebeire emlékezünk, arra az erőre is, amely nemzedékeken át megtartotta a magyarságot. Arra az erőre, amely ott él az elszakított területeken élő magyarokban, a magyar szóban, az énekekben, hagyományainkban, családok történeteiben és mindenkiben, aki magyarnak vallja magát, éljen bárhol a világon. Június 4. figyelmeztetés és üzenet egyszerre. Figyelmeztetés arra, hogy a felelőtlen politikai döntések milyen mélységben sebezhetnek meg egy egész nemzetet. De egyben üzenet is: a magyar közösség túléli a szétszakítottságot is, mert a lelki, kulturális és emberi kötelékek erősebbek a fegyverekkel őrzött határoknál is. Ma fejet hajtunk elődeink előtt, akik megőrizték hitüket, nyelvüket és identitásukat a legnehezebb időkben is. Köszönet illeti mindazokat, akik ma is dolgoznak azért, hogy a trianoni határ két oldalán élő magyar közösségek között élő legyen a kapcsolat: pedagógusokat, művészeket, civil közösségeket, családokat, és minden jó szándékú embert. Az összetartozás nem csupán emlékezés. Felelősség is. Felelősség azért, hogy megértsük és segítsük egymást, s hogy továbbadjuk gyermekeinknek mindazt, ami összeköt bennünket: a nyelvet, a kultúrát, az egymás iránti tiszteletet és a közös jövő reményét. – Legyen ez a nap a hit, a méltóság és az egymás iránti szolidaritás ünnepe. Mert a magyarság ereje mindig az összetartozásban rejlett, és rejlik ma is – kérte Karsay Ferenc.
Ezután Bánhegyi Ferenc történelemtanár, tankönyvszerző beszédében kiemelte, hogy a kerület az összetartozásban mindig jeleskedett, és ezt továbbra is ápolni kell.
– Ezt az országzászlót 1932. október 23-án avatták fel, de a kommunista rendszer lerombolta. Az önkormányzat 2009-ben újjáépítette eredeti formájában. Trianon mindenkinek fájt, és fáj mind a mai napig – emlékeztetett.
(Temesi László)
